Saját egészségünk, testi épségünk és vagyonunk állandóan ki van téve a véletlen veszélyeinek. Ezen kockázatok kezelésére több megoldás is kifejlődött, mint például, hogy mi magunk spórolunk, és előrelátóan félreteszünk a nehezebb időkre, esetleg másokra támaszkodva a szolidaritáson alapuló segítségben kell megbíznunk, vagy ha fizetünk valakinek, hogy vállalja a kockázatot helyettünk.

A közös kockázatvállalás történelme (avagy a biztosítás elődei)

Az utóbbi meghatározás az, ami a biztosítás fogalmának a kialakulásához vezetett az elmúlt, legalább 200 évben. Azonban, ha a szolidaritásalapú, közös kárviselést vesszük alapul, a biztosítás története majdnem egyidős az emberiséggel. Ez annak a magyarázata, hogy a kezdetleges törzsi közösségekben élő elődeink élete annyira össze volt forrva egymással, hogy a közös érdekeken túl az egyes káresetek az egész közösség életére kihatottak.

Aztán később, ahogy megjelent a magánvagyon, úgy bővült a lehetséges veszteségek kockázata is. Azonban a megoldások nem sokáig várattak magukra. Az ókori Görögországban a hajótulajdonosok rájöttek arra, ha összeállnak, és felosztják egymás között a károkat, akkor az egyes tulajdonosokra kisebb rész hárul. Ugyanezt alkalmazták később azok a kereskedők is, akik karavánjait kifosztották a sivatagokban.

A különböző céhek önsegélyező csoportjai lehetővé tették, hogy a megözvegyült nők és az árván maradt gyerekek életjáradékot kapjanak férjük, illetve apjuk után. Egy régebben is létezett megoldás, a temetési alap pedig a nevében is magában hordozza, hogy mire gyűjtött az, aki rendszeresen fizette.

Bár a világ folyamatosan változott és fejlődött, a véletlenből fakadó kockázatot sosem lehetett kiküszöbölni. Hiába győzött le az orvostudomány több betegséget, amelyek régen rengeteg áldozatot követeltek, és ma már egyszerű gyógyszeres kezeléssel gyógyítani lehet. Vagy lettek biztonságosabbak az épületek, és törekedtek a különböző városok vezetőségei, hogy ne legyen az 1666-os Londoni tűzvészhez hasonló eset, annak az esélye, hogy valami baleset bekövetkezik még mindig ugyanúgy fennáll a lehetősége.

A városokat elpusztító tűzvészek a tűzoltók modernizálódott felszerelésének és a városfejlesztések során kiépített tűzoltócsapoknak köszönhetően már szinte elképzelhetetlenek számunkra. Mégis, amikor fekete lesz az ég a füsttől megingunk abban a hitünkben, hogy a veszély nem létezik.

Nem hiába tartanak a munkahelyeken tűzvédelmi oktatásokat.

A veszély nem vész el, csak átalakul

A veszély soha nem szűnik meg. Csupán a környezeti feltételek változnak. A modern irodák és az újépítésű házak, mind újabb szabványoknak megfelelően épülnek. Ezeknek az egyik kritériuma a megnövekedett biztonság igénye. A fő szempontok közé tartozik a megfelelő menekülési utak megteremtése, a tűzoltó berendezések elhelyezése az épületben, és persze az, hogy a beépítésre kerülő elektromos kábelek a megfelelő alapanyagokból készüljenek és ellenőrzött helyről származzanak.

Ma már nem csak a sok fagerenda jelenti az épület szerkezetében a legnagyobb kockázatot, hanem az elektromosság és többek között a szigetelés. Egy zárlatos, meghibásodott vezetékből kipattant szikra a berendezési tárgyakat lángra lobbantva okozhat hatalmas károkat, de a szigetelés is hatalmas rizikófaktort jelent tűzvédelmi szempontból.

Sajnos a viszályok sem szűntek meg létezni – kiszámíthatatlanok vagyunk, mint az időjárás

Sajnos a világon több helyen is zajlanak jelenleg fegyveres konfliktusok, de a diplomáciai kapcsolatok és a társadalom globális fejlődésének köszönhetően ma már nem tobzódik a bolygó az állandó háborúktól. Ezért szerencsére nem kell mindennap attól tartani, hogy mindenünk egy szempillantás alatt semmivé lesz.

A középkor embere ennek jóval inkább ki volt téve. Egy önkényes hadúr vagy kiskirály a zsákmány reményében képes volt falvakat felégetni, és földönfutóvá tenni az ott élőket. A nézeteltérések ugyan fajulhatnak erőszakos elrendezésbe, de a társadalmilag nagyobb szinten összefüggő közösségeket már összefogja a kollektív békére való törekvés. Szeretnék ügyes bajos dolgaikat egymás között lerendezni. Nem okozva ezzel senki másnak bajt és szomorúságot, mint ahogy erre egy esetleges háború képes lenne.

A béke azonban nem tudja kiküszöbölni a természeti katasztrófák pusztító következményeit. Egy hatalmas erő, ami képes elsöpörni mindent, függetlenül attól, hogy egy áradásról van szó vagy földrengés történt, vagy az évszázad vihara tombol napokon át, ugyan valamennyire megjósolható előre, de a hatásaira soha nem lehet eléggé felkészülni.

Anno, mikor még a felfedezők csak a csillagok állásának a helyesnek vélt számításából következtettek arra, hogy jó irányba haladnak a tengeren, nem minden esetben számíthattak rá, hogy épségben visszatérnek. Bár a hajóik, a kor legmodernebbnek mondható kivitelezései voltak, sokszor ők is csak a környezeti tényezők kiszámíthatatlanságának voltak kitéve, vagy a kalózok jóindulatának.

Az utazás, a kereskedelem, mind arra szolgált, hogy információt gyűjtsön az emberiség, hogy kellő táptalaja lehessen a fejlődésnek. A megszerzett tapasztalat csökkenti a kockázatot, de pont ettől válik még óvatosabbá az ember, mert azzal is szembesülhet, hogy mennyi mindenre nincsen ráhatása.

A fokozatosan bővülő tudás birtokában pedig még jobban felírhatóvá válnak azok a valószínűségi számítások, amelyek egy adott műveletben vezetik le a lehetséges kimenetelek százalék szerinti előfordulását.

Az egyre növekvő közlekedési kockázatok

Ahogy a földön egyre áthidalhatóvá váltak a távolságok, és megalakultak a bejáratott útvonalak a kereskedők és az utazási irodák elkezdtek az optimalizálásra törekedni. Elsőlépésként a sebesség megnövelésére összpontosítottak. És még a hajók és a repülők saját közegükben kényelmesen elvannak, addig a szárazföldön a vonatok és a különböző fajtájú gépjárművek komoly veszélyt jelenthetnek.

Az autó mérnökök munkáját dicséri egy-egy igazán tökéletes formatervezés. A belső részben az ülések kényelme, és a légkondicionáló tökéletes komfortérzetet keltő hatásai, teljes mértékben képesek elfeledtetni velünk, hogy egy másfél, két tonnás gépben foglalunk helyet, amiben a biztonság csak illúzió, és csak a tapasztalatainkra és rutinunkra tudunk hagyatkozni, amikor problémás helyzetbe kerülünk.

Biztosítási szolgáltatások mint az emberiség kockázatkezelői

A biztosítás és azon belül az azt nyújtó intézmények fejlesztik a kockázatkezelés technikáit és hozzájárul a veszteségek csökkenéséhez. Az előre csak megjósolható katasztrófák és egyéb károk talán kiszámíthatóak, de csak annyit lehet róluk mondani, hogy befognak következni.

A biztosítás nem az egyéni szerződések formájában fejlődött, hanem egy csoport közössége állt mindig a háttérben. Azaz a biztosítás egy közösség, vagy akár maga a társadalom, aminek törekvése, hogy a kockázatok, vagy az adott esetben előálló károk csökkenjenek. Az így megelőlegezett bizalom segíthet a védettség iránti igényünk kielégítésében.

A technikai fejlődések során elmondható, hogy egyes műveletek biztonságosabbak lettek, vagy a munka körülmények javultak az évtizedek folyamán, de a biztosítás sosem elhanyagolható. Sem társaságilag, sem pedig egyénileg nem kizárandó, mert a veszélyforrásokat csak akkor fogjuk megismerni, ha már bekövetkezik a kárunk.

A következmények kusza hálójának visszafejtése nem ad magyarázatot kérdéseinkre, mert a megtörtént eset immár csak tanulsággal szolgálhat. Felkészülhetünk rá a jövőben, de arra nem, hogy mi történhet velünk véletlenül.

Ha ebből az analógiából indulunk ki, arra a következtetésre juthatunk, hogy mások is hasonlóképpen gondolkodnak, és hasonló igényük van a biztonság érzetük fenntartására.

Így már meg is van a közösség ugyanannak a célnak a halmazában. Jól lehet, az igények különbözőek, hogy ki mire szeretne biztosítást kötni, de az biztos, hogy nem akar a nulláról felállni, és mindent újra kezdeni.